Való igaz, hogy minden rosszban van valami jó. Még a folyékony drogokban is. S itt ne gondolja a kedves olvasó, hogy egy újhullámú orvosi okfejtést fog látni arról, hogy valamely folyékony kábítószer olyan hatással bír, amit felhasználhatna az orvostudomány. Hiszen, ha a szó hivatalos funkcióját nézzük, drognak nevezünk minden olyan természetes és mesterséges anyagot, amelyek, ha a szervezetünkbe jutnak, megváltoztatják annak működését, s természetesen függőséget okoznak. Ennek vannak legális, a társadalom által elfogadott, s nagymértékben fogyasztott típusai is. Idesorolhatjuk a kólát (s a Colát is), az energiaitalokat és a kávét. Furcsán nézne az emberek többsége, ha valaki, akár az amerikai filmekben gyakran látott körbeülve, egyenként felállva, s a sablonos bemutatkozás után elmondaná, „XY vagyok és 10 éve kóla, kávé vagy energiaital függő”. Ne adj Isten, mindháromé egyszerre. S ha már emlegettem a teremtőt, ebben a posztban igyekeztem az ördög ügyvédje lenni. Történelmi kitekintők után megpróbálom bebizonyítani azt, hogy minden rosszban van valami jó, tehát, az emlegetett löttyök fogyasztásának is vannak a szervezetre gyakorolt pozitív hatásai. Lássuk, hogy jöhetett létre, s milyen hatással bír ránk a kóla-kávé-energiaital triumvirátus.

Kezdjük azzal, amit a közvélemény legkevésbé gondol – jogosan – károsnak az említett hármas közül, tehát a kávéval. A ma már világszerte közkedvelt napindító italnak nem csak történelme, de saját legendája is van. Ezen történet szerint egy etióp pásztor volt, aki felfedezte a növény élénkítő hatását. A legenda egyszerű, kecskéi lelegelték a kávé piros bogyóit, s sokkal élénkebbek lettek. Erről szólt egy a közelében élő szerzetesnek, aki rájött arra, hogy ezeket a magokat, ha megpörköli egy „csodaszert” kaphat. A továbbterjedését illetően is vannak mesés szálak. Egy arab történetíró szerint egy perzsa vezetőt betegségéből is a kávé gyógyított ki, ezek után parancsba adta, hogy a vezetők minden dolgos éjszaka fogyasszák a nedűt. Ami mindenképpen bizonyos, hogy a kávé fogyasztást, tehát a kávézást a mohamedán zarándokok gyakorolták előszőr, s ők juttatták el a világ számos pontjára.

Pár gondolattal külön kitérnék a „napindító” európai térnyerésére is. Azt hiszem az nem lesz meglepő, hogy a törökök közvetítésével érkezett Velencébe a 16-17. században. Egy talján követ feljegyzéseiben azt is megemlíti, hogy ebben a korban Konstantinápolyban már számos olyan helység van, ahol az emberek összegyűlnek beszélgetni, s ezt az italt fogyasztani. Velence akkori vezetői jó üzleti érzékkel voltak megáldva, nem is kellett sokat várni, hogy gyorsan megjelenjen piacukon a kávé, s az 1600-as évek első felében meg is nyílt az első európai kávéház. Pár évtizeddel később, mint oly sok keletről jött újdonságot, a kávét is „megtámadta” a vallási sötétség. A túlbuzgó hívők az ördög italának titulálták a kávét, ezért VIII. Kelemen pápától annak betiltását követelték. Az alapvetően reformpárti egyházi vezető azonban – pont előző tulajdonsága végett még hihető is ez a történet – megkóstolta, s úgy döntött kár lenne ezt a remek italt betiltani, inkább használják ki annak jótékony hatását. S pár száz évet előre ugorva, lássuk, az orvostudomány mai állása szerint mik is ezek, miért hozott kiváló döntést az utókor számára Kelemen.

Kezdjük a legegyértelműbbel, hiszen minden rendszeres kávézó is pontosan érzi saját magán, hogy remek hatással van az emésztésre. De jótékony hatást produkál az epére is, sőt, újabb kutatások azt is bizonyították, hogy a rendszeres fogyasztás csökkenti az epekő kialakulásának veszélyét. De meglepőbb vizsgálati eredmények is vannak szép számmal. Ide sorolhatjuk azt, hogy a minimum egy csésze kávé elfogyasztása férfiak esetében csökkentheti a Parkinson-kór kialakulásának veszélyét. A nagyobb mennyiségben, kb. 3 csésze, megelőző hatást nyújthat csontritkulás esetében is. S itt még mindig nincs vége a kecskepásztor által megmentett ital jótékony hatásainak. Számos kutatás bizonyítja, hogy a már-már „függő szintű”, 4-6 csésze, elfogyasztott kávé egyharmadával csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. S zárásként egy vitatott állítást mutatnék be. Az vizsgálatok által kijelenthető, hogy vérnyomásemelő hatású, azonban mégis sokan vitatják azt, hogy a kávéfogyasztás növelné a szív-érrendszeri megbetegedések veszélyét…Egészségünkre!

Ami a triumvirátus másik két tagját illeti, az ő „védelmük” már jóval keményebb diónak bizonyult. S nem véletlenül említettem ezt a termést, hiszen a Cola egyik alapja is dió, méghozzá a kóladió. Napjainkban már itthon is közel 20 féle kólát lehet kapni, de a történeti kitekintésben koncentráljunk minden kóla atyjára, a Coca Colára. Kezdeti formájában orvosságként, mai köptetőkhöz hasonlatosan funkcionált. John Stith Pemberton patikus állította össze a szirupot kokacserje leveleiből, kóladióból, cukor és karamell, s pár még a mai napig titkos alapanyagok hozzáadásával. A bizniszt azonban halála miatt már nem ő, hanem egy Asha Chandler nevű atlantai patikus futtatta fel, s alapította meg a Coca-Cola Corporationt. Bár az igazi nagy dobás valószínűleg nem tőle származott. Két üveggyáros kereste meg Chandlert, hogy árulják palackozva, szódával vagy ásványvízzel hígítva. Az ötlet bejött, nem kicsit, nagyon. A világhírhez vezető úton a Colának jót tett a második világháború is. Ingyen látták el itallal a teljes amerikai hadsereget, ez már alapvetően óriási megbecsülést hozott nekik szülőhazájukban. S ehhez még hozzájön, hogy az amcsik szívesen osztogatták az italt a különböző frontokon. Ez az óriási reklám Európában és Ázsiában is megalapozta a Cola sikerét és hírnevét.

Az élénkítő hatás mellett nem sok pozitívumról szól a fáma a Colát illetően.  Egy viszonylag friss kutatás azonban készült, ami azt az egyébként már meglehetősen sok helyen leírt tényt igyekezett bizonyítani, hogy az emésztést segítheti a megfelelő időben és mennyiségben bevitt Cola. A kutatók úgy találták, hogy az üdítő összetevői a gyomorba kerülve a gyomorsavhoz hasonlóan kezdenek viselkedni, s felgyorsítják a lebontási folyamatot. A vizsgálat konklúziója a következő lett. Ha nem is oldja meg az elzáródást teljes mértékben, jelentősen csökkenteni tudja annak mértékét. Ergo, egy jó nagy karácsonyi, születésnapi stb. vacsora után lehet jótékony hatása egy pohár Colának. Utolsó utáni mentségként pedig még – a dögöljön meg a szomszéd tehene elv alapján – az is felsorolható, hogy a kólák áltagban 3-6 E betűvel jelölt adalékanyagot tartalmaznak. Ezek a számok ugyanakkor több száz más élelmiszerben hasonló arányban megtalálhatók.

Keanu Reevesnek sem lehetett könnyű belebújni az ördög ügyvédjének szerepébe, nekem sem egyszerű egy eleve veszett ügyről valami jót írni. Hiszen még a legelvetemültebb energiaital fanok is sejthetik, hogy a túl sok folyékony serkentő nem növeli a földi életben töltött napjaik számát. Ugyanakkor még ne szaladjunk előre, lássuk az élénkítőitalok rövid történetét. Mint a 20. században oly sok találmány, ez is keletről, méghozzá Japánból érkezett. 1962-ben dobták piacra a Lipovitan-D-nek nevezett üdítőt. A cél kezdetben – csakúgy, mint a Cola ősidejében –itt is gyógyszerként, rekreációs célokra való felhasználás volt. A Lipovitan-D keveréke B1, B2 és B6 vitamin mellett tartalmazott taurint és niacint. Hamar népszerű lett, nemcsak az amúgy is elérhetetlen munkamoráljukról híres japánoknál, hanem Kínában, Koreában és Thaiföldön is.

Ugyanakkor egyes feltételezések szerint energiaital ügyileg a vén Európa megelőzte Ázsiát. Skóciában már 1901-ben készítettek egy bizonyos „vasfőzetet”, de nem aratott akkora sikert a piacon, mint a keleti társa.  Az USA-ban hamar észrevették az új termék okozta lehetőségeket, s a Coca ősi riválisa, a Pepsi kapcsolt leggyorsabban. Josta névre keresztelték az energiaitaljukat, amit Európában, Ausztriában gyártanak még napjainkban is.

Az egészséges életmód hívei, s bárki, aki az átalagosnál egy fokkal jobban vigyáz az egészségére, az ördöggel egy lapon emlegeti az energiaitalokat. Minimális jótékony hatást azonban ezeknél is felfedezhetünk. A már a kezdetekben is használt B1, B2 és B6 vitaminokat – minimális arányban – a legtöbb márka ma is tartalmazza. A kávéhoz és a kólákhoz hasonlóan serkenti az anyagcserét, ezáltal a méreganyagok kiürülésében is segíthet. Nagyjából ennyi jó tulajdonság írható le az energiaitalokról, de ez esetben is álljon némi védőbeszéd az utolsó gondolatok helyén. Egy egészen friss kutatás számolt be azokról az adatokról, mi szerint 200 mg koffein nem idéz elő klinikailag lényeges változásokat a vérnyomásban, a szívizom véráramában, a vízháztartásban vagy a testhőmérsékletben sem. Egy nap alatt a szervezetbe bocsánatosan bejuttatható koffeinadagot 400 mg-ban határozta meg. Magyarul, ha az átlagos két és fél decis dobozzal, s a megszokott mennyiségű koffeint tartalmazó márkával számolunk (pl az ördögös márka strong típusa már nem tartozik ide), s leosztjuk a nap 24 óráját, akkor akár 3-4 doboz energiaitalt is meg lehet inni úgy, hogy nagyobb károkat okoznánk magunknak. Viszont, ha kérhetem, ezen utolsó mondatra senki ne hivatkozzon az édesanyjánál, édesapjánál, barátjánál, barátnőjénél, ha a 4. doboz Bombáért ugrik le a sarki kisboltba!

Összefoglalva talán tényleg minden rosszban van valami jó. Ugyanakkor a cikk írása előtt is azon a véleményen voltam, s ezt bizonyítani is látszik számomra az átolvasott periodikák, kutatások sora, hogy a három „folyékony drog” fogyasztásánál egy a kulcsszó, mégpedig a MÉRTÉKTARTÁS. Na, jó, talán a kávé esetében hosszabbra is lehet engedni azt a bizonyos mértéket.