Ne csörögj még, kérlek, ne csörögj még. Hihetetlen, hogy megint magamtól felébredek. 3 óra 20. „Messze még a hajnal”...hm…alhatok még 40 percet.

Reggel, megint, délelőttös műszak, megint. Kommunikáció szakos diplomával, ez igen, nekem tényleg bejött az élet. De talán elengednek szabadságra. Nem, ma nincs szundi, enni is kéne valamit. Kávé sincs, minek is főzne bármelyikőtök, ha ti nem reggel mentek dolgozni, köszi Vater, köszi Muter. A hűtőben valami ehető? Ugyan kérem, mondjuk mit is csodálkozok így fizetés előtt. „Fizetésnap, köszönts be, hadd öltözzek fel ünneplőbe…” De nagyon mennek a slágerek így hajnalban. Talán a müzliből maradt még, hisz fő a változatosság, és a tudatos étrend, na meg az update.

Boltba is kéne menni, és már 5 óra lesz 10 perc múlva, aj-aj, ebből megint futás lesz…

- Ennyi lesz, köszönöm.

Nem mintha lett volna pénzem még másra. 5 óra 5 perc, Zoli, bazdmeg, megint jöhet a reggeli torna. Jó, még nem ment el. Na, csak a koca mellett lesz hely, jól indul a reggel.

- Cső, szevasztok, helló!

Hol van már az a kurva füles? Na, végre…

- Nem, nem láttam a meccset tegnap, most inkább hallgatok egy kis zenét. Igen-igen, pihenek még kicsit mielőtt beérünk. „Ki a fasza gyerek, most ő, ő vagy én? Hiába erőlködsz, mert minden csak az enyém. Én nem vagyok a Hip-Hop nemzet feje, csak a fasza, de hát nincs is Hip-Hop nemzet, csak Lory, Zoli, Szasza.”

- Igen, köszi, hogy meglöktél, már ébren vagyok.

Véletlenül se gondold azt, hogy nem akartam veled beszélgetni. Na, mindegy, akkor irány a gyár.

- Kívánok Józsi Bá! Én menjek be szondát fújni? Ne már, tudja, hogy sosem iszom, de egy cigit még elszívtam volna munka előtt… Persze, ott is vagyok!

Soha jobbkor. Mennyire imádom én a reggeleket. 6 óra, már csak 3 óra 20 perc a szünetig, ez az. 8-ig nem ér be a főnökség, akkor füles be, s csak szóljon a rap. „Ki a fasza gyerek, Lory, te tudod? „Te vagy a fasza gyerek, Zoli, én tudom. Ki a fasza gyerek, Laci, te tudod? Te vagy a fasza gyerek, Zoli, én tudom. Ki a fasza gyerek, Steve, te tudod?”

Már csak 3 óra a szünetig, ez igen, szinte rohan az idő.

- Igen, hozok új raklapot! Persze, tudom, hogy le kell cserélni az ívet! Tudom, óvatosan!

- Iszunk majd egy kávét? Persze tesó, hát hogyne fizetném én.

Még 1 óra a kajáig. Istenem, csak ne lenne a szemem előtt állandóan az óra.

Végre, kaja, oké, Pisti is jön.

- Egy, nem vagyok nagymenő, kettő, jövő héten már te fizeted a kávét. Nem, nem azon a 100 forinton szemétkedek, de múlt héten is én fizettem, meg ezen a héten is. Nem, nem szartak bele a müzlimbe. Nem hívtak vissza sajnos, meg nem is küldtek levelet. Ja, se a rádiótól, se a tv-től. Gondolod, akkor még itt ülnék? Felkenhetem a hajamra a diplomám. Itt rohadok meg nettó 90-ért. Jól van, hagyjad már a túlórát, így is itt húzom az igát heti 5 nap, meg még jöjjek be most is hétvégén. Múlt hónapban 1 szombatot se voltam otthon, és úgy kaptam 110-et. Akkor meg minek? Ja, gondolhatod, hogy nagy élmény 26 évesen otthon lakni. Ott is csak jön a duma, „Mikor költözöl el, mikor lesz unokánk?” Bla-bla-bla. Ja, mondjuk, ahhoz tényleg egy csaj se ártana… Holnap megjön a fizetés, szabadságot kérek, és lemegyek két napra Horvátba. Aha, egyedül. Bemegyek valami kempingbe, alszom a kocsiba, aztán hadd szóljon. Miért ne engednének el? Tudom, hogy nincs már több szabim, de majd lecsúsztatom azt az egy pénteket, bejövök majd valamikor túlórába. Más is csinált már ilyet, nem? Én miért ne csinálhatnám meg? Hát ja, csak megengedik. Igen, írtam pár új sort otthon, de majd most műszakban ötlök még hozzá. Tudom én is, van ma már annyi kis ecsetfejű hülyegyerek, a gengszterrap nem bejövős. Ja, majd munka végén a szokott helyen. Ha előbb érnél a buszba, foglalj helyet, idefelé is a koca mellett ültem, tiszta hányinger kerülgetett mire leszálltam.

Nem értem mit problémázik ez is, itt belém veri az ideget. Másnak is meg szokták engedni a csúsztatást. Nekem miért ne engednék? Nem mintha bárkinek hiányoznék a gyárból.

10.15, na már elment több, mint a fele. Most már lassan idejöhetne, hogy mi lesz. Ne gondolj rá Zoli, tuti elengednek.

- Viszem már a raklapot!

Mondjuk Eminem is egy gyárban kezdte.

„Állok, pakolok és várok

Tizedikén táncolva kiabálok

Én vagyok a gyár farkasa

a kurvám seggén csillog egy utca

Másnap az automatán látom

Hogy 20 napig ne párizsi legyen a vacsora csak álom

Egy kicsit szabad akarok lenni végre

A monotonitás szívét kitépem és feldugom a végbelébe

de közeled a főnök

s a rapemnek így…

- Jó napot kívánok! Nem, nem magamba beszélek, tudja néha szoktam így rímeket faragni, nem zavar a munkában. Igen, azt szeretném kérni, hogy a holnapi nap helyett jövő szombaton jönnék be dolgozni. Nem, nincs már szabadságom, azért csúsztatnám. Tudom igen, hogy sok most a munka. Csak erről az egy napról lenne szó. Értem, természetesen, megértettem.

Ezt nem hiszem el, csak egyszer szeretném jól érezni magamat. És nem enged el. Kibaszott könyveket tologatok 8 órában, mintha annyira nélkülözhetetlen lennék. Mentem volna ki Ausztriába szart lapátolni, diplomámat meg felrakni a polcra porfogónak. Legalább dolgoznék rendes pénzért, ha már itt is szar a munka. Lehúzok egy évet, majd hazajönnék, vehetnék fel demókat, egyszer csak felfedezne valaki. Nem hiszem el, hogy nem enged el…

Itt fogok a gyárban megöregedni, ezért tanultam éveket, hogy ezt a semmit érő, semmit mondó, semennyire se figyelemfelkeltő munkát csináljam. És holnap megint bejövök, aztán hétfőn és kedden és szerdán. De meddig? Ez lesz egész hátralévő életemben? A napom fénypontja az a presszókávé lesz, amit a szünetbe megiszok? Magamban dudorászva, ötpercenként órát nézve várom, hogy lejárjon a nyolc óra, és egy fejes se sétáljon el az én soromon? Az is lehet, hogy nekem magasabb a végzettségem. Röhej. És még mindig van 2 óra ebből a telibe vert napból.

Másfél óra. Én nem jövök be. Nem érdekel, majd betelefonálok, hogy beteg vagyok, utólag meg kiíratom magam. Ezt is csinálja más, én miért ne? És ha kirúgnak? Ennél rosszabb már úgysem lehet. Amiről álmodoztam pár éve, még mindig csak álom. Anyámmal, apámmal élek, hitelt fizetek, se normális munka, se család, se karrier.

Letelt.

- Ja, tudom, te megmondtad. Bekaphatod! Nem érdekel, érted? Akkor is lemegyek holnap, sosem láttam még a tengert. De én ezt is megcsinálom!

- Nem kelek fel, anya, mondtam, hogy szabadságot kaptam. Igen, elviszem az autót. Vasárnap délben hazaérek. Milyen levél? Ja, majd megnézem.

Megcsinálom, nem érdekel, lesz ahogy lesz.

- Igen Muter, vigyázok az autóra. Hagyjad már azt a levelet, majd vasárnap megnézem. Apám? Mit érdekel, benzinre van pénzem, a kocsi meg nem csak az övé! Ne nyaggass már, pont ti mondjátok, hogy miért nem kezdek magammal valamit, most végre kimozdulok itthonról. Ne hívjál, nem kell, majd jövök.

Autó megtankolva, zene betéve, pénz felvéve. Akkor most tövig, és meg sem állok Rijekáig. Micsoda kereszteződés, itt nekem van elsőbbségem? (csatt)

- Nem kell mentő, nem érzek fájdalmat, jó érzés… végre… szabadság!

Tisztelt Kovács Zoltán!

Örömmel értesítjük, hogy pályázata bekerült a legjobbak közé. Ha továbbra is érdekli a rádiónk által hirdetett munka, kérem, szerdán 11 órára fáradjon be a szerkesztőségbe egy interjúra.

Üdvözlettel: Anibusz rádió csapata