Legyen szó bármilyen harcról, a végén mindig az győz, aki mindent belead! Tudom, nem túl eredeti egy agyoncsépelt Al Pacino monológgal nyitni, de minden egyes szavával egyet kell, hogy értsek. Aki űzött már bármilyen sportágat, a sakktól kezdve a boxon át a fociig, egyetérthet azon véleményemmel, hogy a legnagyobb tettnek, világraszóló sikernek, leginkább párját ritkító érzésnek az számít, ha hátrányból felállva, az utolsó utáni pillanatig harcolva szerezzük meg a győzelmet. A labdarúgás megszállottjaként vettem a bátorságot, és összeállítottam az általam leginkább csoda számba menő fordítások listáját a 21. századból. Íme hát 7 mérkőzés, amik után garantáltan leesett az állunk, és a sportban nincs lehetetlen kijelentés is valós értelmet kapott.

7. TOTTENHAM–MANCHESTER UNITED 3–5 (PREMIER LEAGUE, 2001)

A régi jó dolgokból nem maradt semmi…nem is lehetetlen, hogy az utóbbi időben elhangzott jó pár MU szurkoló szájából az előbbi mondat. Hiába, 2001-ben a pálca nem Fellaini-nél, hanem bizonyos Paul Scholes-nál volt, az előretolt ék pozícióját sem Rashford, hanem Van Nistelrooy töltötte be. A White Hart Lane-en nagyon jól kezdődött a meccs a hazaiak számára, hiszen a szünetre 3-0-ás előnnyel vonultak, Richards, Les Ferdinand és Ziege góljaival. Aztán Sir Alex megmutatta, hogy miért is tartják sokan a világ valaha volt legjobb edzőjének. A fejmosás után Blanc, Andy Cole, Van Nistelrooy, Veron és Beckham is betalált, s helyreállt az akkori angol futballvilág rendje.

6. INTERNAZIONALE–SAMPDORIA 3–2 (SERIE A, 2005)

Catenaccio ide, catenaccio oda (egyébként az olasz kapukon használt reteszről elnevezett védekező taktikát az Inter fejlesztette ki a ’60-as években) ez a meccs a támadó futball csimborasszója volt. Hét perc volt hátra a mérkőzésből, amikor a Samp még 2 góllal vezetett. Roberto Mancini, a hazaiak trénre, minden mindegy alapon négy csatárt vezényelt a pályára. Tehette, hiszen a keret tagja volt, Julio Cruz, Adriano, Obafemi Martins, Christian Vieri és Álvaro Recoba is, nem hiába lett az ezt követő 5 évben sorozatban bajnok az Inter. Martins szépített a 88. percben, majd jött a kék-feketék és az olasz válogatott ikonja, Vieri, s egyenlített a 90.-ben. De az őrületnek még nem volt vége, a hosszabbításban lecsapott a 69-szeres uruguayi válogatott Recoba, s szertefoszlatta a genovaiak pontszerzési álmait.

5. MACCABI TEL AVIV-ZENIT 3-4 (EL CSOPORTKÖR, 2016)

70 percig jogosan hitték azt Tel-Avivban, hogy megtréfálják az Európa Liga D csoportjának legerősebb gárdáját, a szentpétervári Zentitet, aztán mégis csalódniuk kellett. Az izraeli csapat nagyon jól begyakorolhatta az állított szituációkat, hiszen két fejesgóllal és egy szabadrúgásból szerzett találattal vezettek 3-0-ra, még 20 perccel a vége előtt is. Aztán a 77. percben lecsapott a leggyorsabb orosz futballista Kokorin, valamint súlyos hiba volt még a hazaiaktól, hogy két perccel a bekapott gól után Dasa nevű játékosuk megkapta második sárgalapját, így idő előtt mehetett zuhanyozni. Ezt követően pedig nem volt visszaút, a Zenit átgázolt a mégiscsak gyengébb képességű ellenfelén. Mak a 84., Giuliano a 86. percben szerzett gólt. Majd a hosszabbítás második percében, hogy még epikusabb legyen a győzelem, egy csereként beállt játékos, Djordjevic szerezte meg a győztes találatot az oroszok számára.

4. MARIBOR-CLUB BRUGGE 3-4 (EL CSOPORTKÖR, 2011)

Mint a Zenit meccs pepitában...! Talán a holtverseny is jogos lenne a két Európa Ligában lejátszott meccs rangsorolásában, hiszen kísértetiesen hasonlít a forgatókönyv. Ámbár a Maribor játékosai legalább azt a szívességet nem adták meg a belgáknak, hogy valamelyikük kiállíttassa magát. Így a Brugge 11-11 elleni küzdelem során állt fel, szűk 20 perc alatt háromgólos hátrányból! A szlovén csapat egyébként 1 szerzett ponttal zárta a csoportkört, így csak utólag tudták meg, hogy az akkor gondoltnál is jelentősebb győzelem lett volna, amennyiben kibírják a meccs hajráját. Nem bírták. Egyébként a szlovének 3 góljából kettőt az a Volas szerzett, aki Debrecenben is profiskodott másfél évet, 25 meccsen 8 gólt szerezve. A Brugge azzal, hogy ezt a szezánciós fordítást végrehajtotta, végül tovább is jutott a csoportból, más kérdés, hogy az egyeneskieséses szakaszban már az első párharc után ki is esett. Ettől függetlenül ezt a világraszóló győzelmet már senki sem veszi el tőlük!

3. TOTTENHAM–MANCHESTER CITY 3–4 (FA-KUPA, 2004)

A dobogó legalsó fokánál ismét visszatértünk Angliába, s a White Hart Lane-re, hiába a 2000-es évek elején a gyengébbik (akkor még mindenképpen) manchesteri csapat ellen sem volt elég a háromgólos fór. De, hogy miért is került ez a meccs a harmadik helyre? Még az első félidő végén, az angol futball örök fenegyerekét, akkor éppen a City középpályását, Joey Bartont kiállították. A Kevin Keegan által vezetett babakék egylet így megfogyatkozva, és 3 bekapott góllal mehetett az öltözőbe. Még a 80. percben is vezetett a Spurs 3-2-re, ám ekkor jött Wright-Phillips egyenlítése, a 90. percben pedig a győztes gól Macken-től, aki – a Zenitnél említett Djordjevic-hez hasonlóan – csereként állt be, Anelka helyett. Hiába a legjobb forgatókönyvet az élet és a cserecsatárok írják!

2. LIVERPOOL–AC MILAN 3–3 (BL-DÖNTŐ, 2005)

Május 25-én, azaz csütörtökön volt 12 éve, hogy lejátszották a futballtörténelem egyik, hanem a legizgalmasabb döntőjét. Nesta, Pirlo, Gattuso, Maldini, az olasz futball valaha volt legjobbjai közé tartozó játékosok alkotta Milan az első félidőben szabályosan lefocizta a Rafa Benítez által vezetett Liverpoolt. Jó az öreg a háznál alapon Maldini már az első percben bevette az angolok hálóját, de Hernan Crespo tovább sokkolva a liverpooli híveket, még kettőt berámolt a félidő előtt. Így 3–0-val és több kihagyott Shevchenko ziccerrel fordultak a csapatok. Hogy mi is történt az öltözőben, pontosan nem lehet tudni, de az biztos, hogy az 54. és a 60. perc között, tehát hat perc leforgása alatt Gerrardék ledolgozták hátrányukat. Az első gólt éppen az angol klasszis szerezte, majd jött Smicer (ismét egy csere, aki később „mennybe ment”, hiszen a 23. percben vette át, a vita nélkül komplexebb játékos, de minden második meccsen megsérülő Harry Kewell helyét), s következett az egyenlítéssel az idén visszavonuló Xabi Alonso. A mérkőzés hátralévő részében mindkét csapatnak volt helyzete, lüktetett a játék, de a Pool leginkább a bravúrosan védő Jerzy Dudeknek, valamint a páratlanul rossz napot kifogó Shevchenkonak köszönhette, hogy eljutott a büntetőkig. Ott viszont érvényesült az örök igazság, „a futball első szabálya, végy egy jó kapust!” Dudek az volt, ez a jelző természetesen a Milan portásának, a 91-szeres brazil válogatott Didának is kijár, de ezúttal lengyel kollégája két büntetőt is hárított, míg ő egyet sem. Mondanom se kell, ki hagyta ki a sorosdöntő tizenegyest? Andriy, Andriy…

1 READING-ARSENAL 5-7 (ANGOL LIGAKUPA 2012)

Tény, hogy nem látták vagy hallották hírét annyian, mint a második helyre sorolt BL-döntőnek, de 4 gólos hátrányból felállni még kézilabdában is becsületes teljesítmény, hagyján, hogy futballban. A Wenger-éra egyik általános jellemzője, hogy inkább rúgjunk több gólt az ellenfélnél, mint kevesebbet kapjunk. Bár ez a filozófia, s az öt bekapott gól sem túl meglepő olyan védelemmel, mint ami a Reading ellen 5 éve kiállt: Jenkinson, Koscielny, Djourou, Miquel. Szintén a francia mester szokása, hogy kupákban rendszeresen rotál, az első körökben az ificsapat és a kevés játéklehetőséghez jutó játékosok kombinációját küldi fel. A Reading ellen sem volt ez másképp, a kezdőben a legjobbak közül ketten kaptak helyet, az akkor éppen sokadik sérüléséből lábadozó Walcott és a formán kívül játszó Arsavin. Előbbinek köszönhették, hogy a szünetre maradt némi reménye a londoniaknak, hiszen a 37. percben már 4-0 volt az állás, de az angol szélső még a félidőt jelző sípszó előtt szépített. Sokáig úgy tűnt, hogy a félidei fejmosás sem segít, hiszen a 60. percben is még három góllal vezetettet a Reading. Aznap nagyon kevés jó húzása volt Wengernek, ámbár, hogy Giroudot becserélte mindenképpen oda sorolandó. Pár perccel pályára lépése után megzörgette a hazaiak hálóját, 4-2-re kozmetikázva ezzel az állást. Még mindig kellett két gól, amit teljesítettek is az ágyúsok. A 89. percben jött Koscielny, ha már szerzett egy gólt a saját kapujába, gondolta kijavítja tettét. De ez még kevés lett volna az üdvösséghez, ám a 95. percben ismét megvillant az angol válogatott egykori legfiatalabb tagja, s egyenlített, nagyon érdekes körülmények között. Jöhetett hát a hosszabbítás. Itt az Arsenal meg is szerezte a vezetést, de az ötödik gólra még volt válasza, a sokkos állapotban lévő Readingnek. 5-5-nél ismét az Arsenal robbantott, s végül két góllal nyerte meg ezt a fantasztikus mérkőzést. 1960-ban alapították a Ligakupát, aligha merész kijelentés az, hogy történelme legjobb párharca volt a 2012-es Reading-Arsenal. Érdekes, hogy az emberfeletti bravúr itt sem párosult túl sok sikerrel a szezon hátralévő részében. Az ágyúsok a következő körben kiestek a kupa 2012-es meglepetéscsapata, az egészen a döntőig menetelő 4. osztályú Bradford ellen.

Életünk egyik kardinális kérdése, hogy mikor, hányszor, hol és milyen körülmények között tudjuk elvégezni nagydolgunkat. Itthon (leginkább férfi) baráti társaságoknál elég gyakori téma ez, amit tovább erősít, hogy sok vicc és poén születik az ürítésről, vagy a hozzá tartozó pukik elengedéséről. Nem állítok valótlant azzal, hogy napjainkban akár az ember egész napját képes meghatározni, hogy nyugodt körülmények között, ráérve, nem kapkodva tud-e könnyíteni magán. Ehhez az idillikus cselekvéshez leggyakrabban a következő tárgyak elengedhetetlenek: egy angol vécé, azaz Water Closet, WC-papír, s ha már ott vagyunk dobjuk fel azt a pár percet újságolvasással vagy a modernkor vívmányainak köszönhetően egy kis netezéssel. De hosszú és nagyon-nagyon rögös út vezetetett ahhoz, hogy ezek a lehetőségek mind adva legyenek. Ezért egy kis időutazásra invitálom önöket, titeket, lássuk tehát a tökéletes nagydolog elvégzésének történelmét.

A WC kialakulása: Netán valaki komolytalan témának titulálná a vécé történelmet, jobban teszi, ha kezébe veszi a Bibliát, hiszen olvasása közben megtalálhatjuk az egyik legkorábbi tanácsot, mely a nagydolog elvégzésre vonatkozik. „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled." Ez a téma is jó bizonyíték arra, hogy nem hiába hozták létre a világ egyik legnagyobb birodalmát a rómaiak, ők már az ókorban is adtak a kényelemre. Két bot és egy ásó helyett koedukált illemhelyeket hoztak létre, amelyek alatt egy vízzel teli csatorna folyt, ide hullott az ürülék, amelyet belevezettek a tengerbe. Az ötlet ugyanakkor nem tőlük származik, hiszen Indiából, Kínából és Krétáról is származnak régebbi leletek, ugyanakkor nagyban egyedül a rómaiak tudták kivitelezni. Sőt, a sós vízzel azt is elérték, hogy a kórokozók nagy részét el tudták pusztítani a csatornákból. Egyes történészek szerint - bár napjainkban ezek az állítások már elég gyenge lábakon állnak – pont ez a túl nagy „ürítési jólét” vezetett a birodalom bukásához, hiszen a tenger elsodorta az összes ürüléket, ahelyett, hogy a földekre szórták volna, amik így elvesztették termőképességüket, elindítva ezzel egy láncreakciót. A szegény paraszt ugyanis nem szívesen áll be katonának, ha nincs katona, gyenge a hadsereg, ha gyenge a hadsereg, a birodalom elveszett…Ugyanakkor már ott is döcög ez a felvetés, hogy a nyomornegyedekben azért nem ez a korát fényévekkel megelőző ürítési lehetőség folyt, ott nemes egyszerűséggel bilibe végezték a dolgukat, amit utána az ablakon át kiürítettek.

A középkorban sajnos a csatornázás helyett inkább ezt, a „dobjuk ki az ablakon” módszert vették át. A Római Birodalom bukásával ezen vívmányaik is semmivé váltak. Erre magyarázat lehet, hogy a legtöbb európai nép jobban tisztelte a vizet annál, mint hogy piszkát beletegye. Ugyanakkor az is igaz lehet, hogy intelligenciában, mérnöki képességekben sem tudtak a rómaiakkal felérni. A kastélyok, várak korában szinte ismeretlen fogalommá vált a higiénia, feljegyzések szerint a városokban elviselhetetlen bűz áradt. A középkor járványainak jelentős részének kiinduló pontja is ez lehetett. Nem voltak csatornák, leginkább a várakban hoztak létre ülőfülkéket, „pottyantós vécéket”, amiből az ürülék a várfal mellé zuhant. Ezt évente párszor – visszatérünk az őskorba – kézi erővel szedték össze. Itt a kényelmi szempontokra minimálisan voltak figyelemmel, hiszen a várban lévő lyukon át télen a hideg és a szél áramlott a lakók hátsójára, nyáron pedig a több hetes, hónapos fekália illata terjengett. Érdekes, hogy ezeket az ősvécéket gyakran a gardrob szobába tették. Igen, oda, ahol a vár urai ruháikat tárolták, hiszen a vizeletben található ammónia távol tartotta a molyokat a nemesek drága holmijától. Inkább legyen kicsit büdös, mint szétrágott, nemde?

A tehetősebb vidéki nemesek különálló épületeket hoztak létre, amikbe méret szerint (apa, anya, gyerekek, mindenkinek külön ürítő lyuk) építettek fülkéket, de a csatornázás itt sem fejlődött ki, azaz néhanapján ki kellett szórni a felgyülemlő ürüléket, ha nem akartak szó szerint ráülni saját végtermékükre. Gondolhatnánk, hogy ezek a puritán, s mai szemmel nézve undorító vécé használati szokások csak a pórnépre voltak jellemzők, de nem. 1694-ben egy német hercegnő Orléansba kerülve arról panaszkodott egyik levelében, hogy a palotában megforduló katonák, papok, különböző udvaroncok és nemesek teljesen szabadon, magukat nem zavartatva végzik el dolgukat a palota folyosóin.

Azért is emeltem ki az évszámot (1694!!) mivel a mai tartályos vécé ősét, egy angol polihisztor Sir John Harington, már az 1500-as évek végén feltalálta, de elterjedésére a 19. századig várni kellett. A tartályos WC feltalálását követte a szifon, ami gyakorlatilag egy bűzzárat képezett a csatornavezeték és a helyiség légtere között. Ez a típus Angliában terjedt el elsőként, ezért is nevezzük mi magyarok angolvécének, amit egyébként a legnagyobb magyar, Széchenyi István hozott először hazánkba, s 1840. augusztus 20-án, István napi ünnepségen mutatta be vendégeinek. Nem sokkal később megjelent a WC kagyló, először égetett agyagból, majd a múlt század közepétől porcelán alapanyagból. Ez azért volt különösen fontos, hiszen a porcelánt könnyű tisztítani, fertőtleníteni. Persze napjainkban lehet már mindenféle színben kapni WC-t, de feltalálásakor fehérben terjedt el, mint a tisztaság szimbóluma.

Következzék az idillikus nagydolog elvégzésének másik elengedhetetlen kelléke, a WC-papír

Az emberiség a kreatív oldalát mutatta meg, mikor arról kellett gondoskodnia, hogy tisztába tegye alfelét. Volt, ahol fájdalommal, volt, ahol kényelemmel járt ez a művelet. Kezdjük az előzővel: az ókori görögöknek számtalan vívmányért, találmányért, gondolatért, hősért lehet hálás az utókor, a vécézés kérdésében mégis inkább a spártai egyszerűségre törekedtek (már amennyire valós kép a spártaiak puritanizmusa, de ezt a vitát most ne nyissuk meg). Leginkább köveket és agyagot használtak a tisztálkodáshoz. De a gyarmatosítás korabeli USA-ban – 16. század – sem kímélték magukat túlságosan, ott a kukoricacsutkát használtak fenéktörlésre.Természetesen a finomabb módszereket először a rómaiak, majd jóval később - de így is jár az elismerés - a kínaiak alkalmazták. Rómában egy botra erősített szivaccsal tisztították magukat. Ez mai szemmel nézve is egészen korrektnek mondható, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nyilvános latrinákban minden vendéget ugyanaz a pár sós vízben ázó szivacs várt... Kínában használták elsőként a toalettpapír ősét, már a 13. században. Persze az a vidám, lágy érzés, amit annyiszor hallhatunk napjaink különböző „budipapír” reklámjaiban, még jó pár évszázadot váratott magára. A vécék kialakulásához képest mindenképpen elfogadható eszközöket alkalmaztak a középkorban. Az ürítés utáni tisztálkodásra erre rendszeresített rongyokat, vagy faleveleket használtak, ahol pedig volt víz a közelben, ott kimosták alfelüket. Erre a cselekedetre egy saját kivitelezési kultúra is épült az araboknál. Fenekük törlésére csakis a bal kezüket használták, mivel a jobbal ettek. Érdekesség, hogy pár országban sokáig ellenálltak a papír térhódításának. Törökországban még a 17. században is törvény tiltotta a papír használatát, mert a felhasznált lap esetleg szent szöveget tartalmazhatott, így WC-papír megjelenésére a 18. századig kellett várni. A papírral történő fenéktörlés kérdésében India mai napig rebellis, hiszen a már említett arab példával megegyezően, a bal kezüket és vizet használnak tisztálkodásra, bár ez ma már inkább a gazdasági problémáknak és a folyóvíz hiányának köszönhető, mint a hagyományőrzésnek.

Jöjjenek az extrák,

Az újság:

Már-már kezd sablonossá válni, de itt is az első kiemelésre érdemes ősök a Római Birodalomból és Kínából származnak. Ami a nyugati világot illeti, Julius Caesar uralkodása alatt születettek az első lapok, amik város szerte vitték hírét a nagygyűlések eredményeinek, ütközetek végkimenetelének. Hasonló céllal hozták létre az első újságot Kínában, ott a Tipao nevű lap a Han dinasztia tetteiről számolt be.

Gutenberg találmánya előtt az európai újságok tulajdonképpen kéziratos levelek voltak. Egy ilyennek köszönhetően született meg az 1400-as években Drakula legandája. Ugyanis egy kéziratos lap beszámolt arról, hogy bizonyos Vlad Tepes szőrnyű kivégzéseket hajt végre az erdélyi szászokon, azt már valószínűleg nem írták meg, hogy ezért Mátyás királyunk 12 évig fogságban tartotta. Johannes Gutenberg 1447-ben állította fel saját nyomdáját, majd a kezdeti kilengések után nekiállt főművének, a Biblia nyomtatásnak. Ezek után el kellett telnie 2-3 évtizednek, mire a nyomtatott újságok is megjelentek. Az első hír, mely ebben a formában látott napvilágot, az 1470-ben egy itáliai lovagi tornáról szólt. Magyarországra kissé késve érkezett meg ez a technikai újítás, az első ismert magyar újságlevelet 1634-ben adták ki, a Rövid, de igen bizonyos relatio címen.

Mert kell egy kis idővonal pörgetés, a net múltja:  

Mint oly sok technikai vívmányt a történelem során, az internetet is a háborúnak köszönhetjük, pontosabban két nagyhatalom rivalizálásának, azaz a hidegháborúnak. Az amerikaiak célja egy olyan hálózati rendszer kidolgozása volt, mely képes túlélni egy atomtámadást is. A feladatot végző kutatási részleget ARPA-nak hívták. A ’80-as évek végére a csoport által létrehozott ARPANET, mely a kutatóintézetek közötti számítógépes hálózat volt, átadta helyét az internetnek. Innen pedig történelmi léptékhez mérve egy apró kis lépés volt, hogy 1992-ben kifejlesztették a világhálót, vagyis a World Wide Webet, ami minden internetező számára egy grafikus felületet biztosított.

Ahhoz, hogy a WC-n ülve is el tudjuk olvasni ezeket a sorokat, természetesen az okostelefonok megjelenésére is szükség volt, aminek első darabja pedig 1994 augusztusában jelent meg a piacon. Bár méretei alapján olvasgatás közben egy bicepsz edzést is végre lehetne vele hajtani. Sport és érdekességek a vécén ülve… tökéletes párosítás!