Úgy tartják, hogy az emberi kegyetlenség nem ismer határokat. Mint minden közhelynek, így az előző állításnak is jócskán van alapja, elég, ha csak a történelem évszázadain végigsöprő kivégzési kultúrát vesszük alapul. A történelemkönyvek is beszámolnak a legelterjedtebb formákról, ilyen például a lefejezés, a keresztre feszítés, a máglyán való elégetés, vagy a felsőbb évfolyamokban kiemelt guillotine is. Ez a véres téma elég gyakran megmozgatja a gyerekek fantáziáját, s nem is kell túl sokat kattintani ahhoz, hogy olvassanak például az élve eltemetésről vagy éppen a karóbahúzásról. A következő összeállításban pedig arra törekszem, hogy bemutassam azokat a főbb példákat, amikor a kivégzések során az emberek ötvözték a bestiális kreativitását az állatok erejével, illetve ösztöneivel. Azt hiszem, – hogy stílszerű legyek – nem végzem ki írásom tartalmát azzal, ha kijelentem, hogy felkavaró sorok következnek.

A „Damnatio ad bestiarium”, az ókori rómaiakhoz képest felettébb kevés kreativitást tartalmazott – bár, ha megfordítjuk ezt a nézetet, könnyen lehet, hogy ők már akkor tudták, mindenki jobban jár, ha az elitéltek egy „látványos show-műsor” keretében egymást ölik meg, s nem kell bajlódni a kivégzéssel – hiszen a rabokat szimplán odadobták kiéheztetett medvék, párducok vagy éppen oroszlánok elé. Ezen halálbüntetés-fajta sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a Bibliában is többször említésre kerül, hiszen több ókeresztény mártírt is így végeztek ki, például Szent Januáriuszt kénytelenek voltak a rómaiak lefejezni, mert a főpap – a legenda szerint – megszelídítette a ráuszított vadállatokat.

Természetesen a lovak sem maradhattak ki a haláliparból. Azon felül, hogy már évezredek óta szolgálják az ember hadászati céljait, így az állatvilág tagjai közül talán ők tudnának legtöbbet mesélni arról, hogy mire képes az emberiség, ha egymás kiirtása a cél, még a kivégzéseknél is segédkeztek, egészen pontosan a felnégyelésnél. A bűnöst a végtagjainál fogva lovakhoz kötözték, majd az állatokat elindították, s szakadhatott minden kívül is, belül is...

S, ha már lovak, legendák és kivégzések. A legismertebb ilyen kombináció Hektor jelképes kivégzése. A trójai háborúban Akhilleusz párbajban megöli Trója hercegét, majd háromszor vonszolta végig a harci szekere után kötözött holttestet a város falai előtt.

A kiéheztetett állatok használata egyébként nem csak az elmúlt évszázadokban élt, mint kivégzési opció. Pár évvel ezelőtt, szinte minden hazai sajtóorgánum is lehozta azt a hírt, miszerint Észak-Korea diktátora, Kim Dzsongun kivégeztette saját nagybátyját. Ettől az információtól önmagában nem sokan dobtak volna hátast, de a tudósítások arról szóltak, hogy egy egészen régimódi módszert választott Kim vezér. Pucérra vetkőztette a nagybácsit, öt másik bizalmasával együtt, majd bedobatta őket egy ketrecbe, s ráengedtek több mint száz kutyát, akik – természetesen – napok óta nem kaptak enni. A kivégzés tényét nem, de az alkalmazott módszert azóta vitatják, lehetséges, hogy az egyeduralkodó szimplán agyonlövette rokonát és társait.

A gyógyításon át a szexualitáson keresztül még oldalakon keresztül folytathatnánk azon felsorolást, hogy a kígyó ábrázolások milyen jelentéstartalommal bírtak. A mérges hüllők „tisztelete” a kivégzési struktúrában is megjelent. Az egyszerűbb forma, az előbbiekben említett minta alapján zajlott, tehát az áldozatot egy kígyóverembe hajították, ahol az állatok halálra marták. Egyébként a viking sagák szerint, az egyik legnagyobb, napjainkban pedig legtöbbször emlegetett északi hőst, Ragnar Lothbrokot is így végeztette ki Ælla, northumbriai király. Ennek a formának élt egy olyan változata is, melyben a verem alját még vízzel fel is töltötték, biztos, ami biztos alapon. A középkor egyik legkedveltebb kivégzése lett a kígyók általi halál, kissé feltuningolt változatban, hiszen a vermeket egy koporsóra cserélték, s ott zárták össze a delikvenst a végítéletet elvégző hüllőkkel. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy ez az elterjedt kivégzési formák közül az egyik legfájdalmasabb volt, ugyanakkor elég – a közönség számára túlságosan is – gyors halált okozott.

Ellentétben ez ennél mérföldekkel betegebb módszerrel, a patkányok használatával. Egy vagy akár több – már szinte leírni is felesleges – kiéheztetett patkányt tettek az elítélt lemeztelenített hasára, egy vödör alá. Majd kívülről elkezdték melegíteni a vödröt. A forráság miatt csapdába kerülő állat reakciója nem volt más, mint megtalálni vagy inkább megteremteni a kiútat, amire egyetlen lehetősége volt, ha átrágja magát az ember testén.

Az óriási GoT fanoknak – mint Martin sok történelmi utálása közül az egyik – ez is ismerős lehet, hiszen a sorozatban is szerepelt, mint a vallatáshoz használt eszköz. Ez egy órákig tartó, iszonyú szenvedéssel járó halált eredményezett, de ez még közel sem a csúcs. Hamar rájöttek a hóhérok, hogy tovább tudják fokozni ezt a tortúrát, ha a patkányokat kisebb rágcsálókra cserélik, s a vödröt nem az ember hasához rögzítik, hanem…Igen, a segglyukához. Magyarán nem a hasát kezdte el rágni az egér, hanem elindult kalandos útjára az áldozat végbelében. Sic transit gloria mundi…

Végül ismét egy olyan módszert említhetek, amiben szerepet kap a bélműködés. A bogarak kivégzésre való használatát a perzsák és egyes természeti népek fejlesztették tökélyre. Az ítélet menete a következőképpen folyt: a célszemélyt egy fához kötözték, majd vízen kívül csak tejet, mézet, s olyan ételeket adtak neki óriási mennyiségben, ami hasmenést okozott. Egy ideig nyilván ellenkeztek az elítéltek az etetéssel és az itatással, de egy lekötözött ember száját kifeszíteni nem okozott túl nagy problémát. Szóval az így keletkezett ürülék különösen vonzott bizonyos rovarfajokat. De, hogy fokozzák a szenvedést, gyakran a halálraítéltet a kikötözés előtt még tejben s mézben fürösztötték, hogy a bogarak ne csak a testnyílásokon támadjanak, hiszen a rovarok nem nyalogatva közeledtek a kivégzett felé.

 Sokszor és sokféleképpen visszaélt az emberiség az állatok erejével és ösztöneivel, ezek legdurvább megnyilvánulásai voltak a felsorolt példák. Azt hiszem, – ha megértenénk a gondolataikat – az emberek legnagyobb kritikusai pontosan azok az állatfajok lennének, akik elődei látták eszement kivégzések ezreit és a véráztatta háborúk sorát.