Közhely, hogy a pénz nem boldogít. Számtalan bizonyítékot fel tudnánk sorolni arra, hogy valóban mennyivel fontosabbak az erkölcsi, lelki értékek, mint az anyagiak. A „közhelylexikon” újabb eklatáns példája, hogy a pénz valóban nem boldogít, de kényelmesebb egy Audiban sírni, mint egy biciklin…Ez utóbbi mondat talán jobban passzol egy diszkókirály szájából elhangzó aforizmára, mint egy ősi kínai bölcsességre, de kár lenne tagadni, van benne valami. Hiszen – Magyarországon aligha kell ezt a szituációt hosszan bemutatni – az állandó anyagi frusztráció konfliktusok tömkelegét okozhatja. Kapcsolatok mehetnek tönkre, mivel a munka miatt nincs idő kikapcsolódásra, pihenésre, ezek után pedig természetes reakció a vitagenerálás. Érthető, ha már az felér egy óriási boldogsághormonnal, hogy a számlák feladása után még marad valami a havi fizetésből, s a gyereknek sem éppen most lyukad ki a cipője, vagy maradva a lyukas példánál és az eredeti mondatnál, az autó kereke, kipufogója sem éppen ezekben a napokban lesz csereérett, tehát lyukas…Persze, ha már Audit említettem, azon történetekért sem kell a szomszédba menni, mikor a „kunhetes” kulcsa ott villog a zsebben, de az áramszolgáltató munkatársai már a kikapcsolás visszatérő rémével kopogtatnak.

Persze azért akadnak olyan szerencsések a világon, kiknek nem egy valóságshow-ban elkövetett cici villantásért, illetve „mi van Nap” felkiáltásért jött be az élet. Tehetségük, kitartásuk és a sikerhez elengedhetetlenül szükséges szerencsének köszönhetően eljutottak arra az anyagi szintre, hogy kiemelkednek az államgazdaság szürke eminenciásai közül.

De a gazdagok életében sem ritkák azok a pillanatok, amikor valóban mindenüket odaadták volna azért, hogy egy békés, átlagos család mindennapi problémáival álljanak szembe. Kigyűjtöttem – a teljesség igénye nélkül, hiszen bőven lehetne még kikről mesélni – három híresség élettörténetének azon pillanatait, amik megismerése után, aligha sajnáljuk tőlük, hogy a számlájukon akkora összeg van, hogy egy levegővel szinte lehetetlen kimondani.

Charlize Theron

A dél-afrikai Benoniban született, félig francia, félig német származású szépség egészen fiatalon élte át a gyermeki pokol egyik legsötétebb bugyrát. Apjának egy kisebb építési vállalkozása volt, s a lapátot és a kalapácsot túl gyakran cserélte piás üvegekre. Bármilyen szörnyű is ezt leírni, ez önmagában még nem lenne túlságosan nagy ügy, hiszen gyermekek tízezrei nőnek fel a világon úgy, hogy alkoholproblémákkal küzdenek szüleik. Ám 1991-ben, talán egy túlmulatott éjszaka vagy egy elbukott üzlet okán, a családfő úgy döntött, hogy fogja és megöli lányát és feleségét. A dulakodásban, amit természetesen a 15 éves Charlize végignézett, szerencsére az édesanyja került ki győztesen. Így megfordult a szituáció és önvédelemből az anyja ölte meg Charlize apját…a nyomozás később természetesen felmentette, s ennek köszönhetően 2003-ban együtt ünnepelhetett anya és lánya, mikor a szőke szépség „A rém” című filmben nyújtott alakításáért és átalakulásáért a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat elnyerte.

Ugyanakkor – ha nem is ennyire megrázó, de – volt még a családi tragédián kívül még egy sorsfordító, fájdalmas kihívás Charlize karrierjében. 16 évesen, alig pár hónappal a szörnyű eset után, egyéves modellszerződéssel Milánóba utazott, majd ezt követte New York, ahol balett karrier építésébe kezdett. 2 évig táncolt, de egy súlyos térdsérülés a színészi pályára vitte, s milyen jól is járt ezzel a nagyérdemű.

Jelentősebb alakításai közé sorolhatjuk az Ördög ügyvédjét vagy az Édes novembert. Mindkét esetben bizonyos Keanu Reeves volt filmbéli partnere, talán nem is tudták egymásról, hogy hasonlóan nagy lelki sérelmeket hordoznak.

Keanu Libanonban született egy angol revütáncos és egy kínai-hawaii származású geológus gyermekeként. A sikerek mellett tragédiák sorát élte át a színész, az elsőt már nem sokkal születése után. Szülei elváltak, a gyermek Keanu maradt az anyjánál, míg apja drog ügyletekbe keveredett. Ennek eredménye 10 év börtön, valamint az lett, hogy az eset után soha többet nem találkozott apa és fia.

Anyja rövid ideig egy rendező oldalán keresett vigaszt, talán nem is gondolta, hogy ez később ilyen jó hatással lesz fiára. Ugyanis Keanu nem jeleskedett az iskolában, diszlexiával küzdött, ott is hagyta a középiskolát és sosem érettségizett le, de beiratkozott egy színiiskolába, s nagyon hamar kiderült, hogy ez élete legjobb döntése volt.

A kezdeti sikereket azonban sorozatos tragédiák árnyékolták be. 1993-ban elveszítette legjobb barátját, a mindössze 23 évesen, drogtúladagolásban meghalt River Phoenixet. Majd mikor ismét kezdett kicsit jobbra fordulni az élete, jött a feketeleves. 1998-ban beleszeretett Jennifer Syme-be,’99-ben már gyermeket is vártak. Közben leforgatta – valószínűleg – élete legnagyobb sikerének számító Mátrix trilógia első részét. Jöhetett volna a siker, csillogás és gyerekzsivaj…helyette a leánycsecsemő halva született, amit a pár nem tudott feldolgozni és szakítottak. De, alig egy évvel később jött az utolsó döfés, Jennifer egy autóbalestben meghalt.

Hogy mi vagy ki segített ennyi tragédiát feldolgozni azt pontosan nem lehet tudni, de tény, hogy a tragédiák után is remek alakításokat láthattunk tőle, amivel dollármilliókat keresett. De, ha valaki, hát ő pontosan tudja, hogy a pénz önmagában nem boldogít…

Marlon Brando

Az 1924-ben született legendáról - talán túlságosan optimista kijelentéssel élve – még a „hashtagapuveddmeg”-en szocializálódott generáció tagjai is tudják, hogy ő A Keresztapa!

Természetesen ő az 1972-ben bemutatott filmtörténeti klasszikus premierje előtt is a legnagyobb sztárok egyike volt. Színészi vénáját valószínűleg édesanyjától örökölte, hiszen ő is ezt a hivatást választotta, ellentétben apjával, aki mezőgazdasági szerszámokat árult. Fiát katonai pályára szánta, el lehet képzelni az arcát, mikor a fiatal Marlon kirúgatta magát az akadémiáról és színésznek állt.

Magánéletében a biztos pont mindig a káosz volt. Összesen három feleséget fogyasztott, legnagyobb szerelme mégis egy férfi, Wally Cox színész-humorista volt. Homoszexuális vonzalmát sohasem tagadta, sőt, az 1985-ben megjelent életrajzában saját maga vallott róla. Egyes információk szerint a tragikus halála után szintén ikonná váló James Deannel is folytatott viszonyt.

A csapongó családi élet azonban önmagában nem ad elegendő okot arra, amit a színész óriásnak a ’90-es években át kellett élnie. 1970-ben született Cheyenne névre hallgató lánya. A probléma talán ott kezdődött, hogy a kislány tulajdonképpen sosem lehetett együtt az apjával, hiszen világrajövetele után nagyon hamar elváltak a szülők. A visszaemlékezések alapján gyerekként imádta a leginkább csak gondolataiban vele lévő édesapját. Kamaszkorától életét a gyógyszer és drogfüggőség uralta. Idegrendszere mindvégig labilis volt, leegyszerűsítve állandó vendég volt a pszichiátrián és az elvonókon.

Egy kis fény gyúlt a sötétségben, mikor Cheyenne megismerkedett egy tahiti politikus fiával. Éppen nagy Brando családi pofavizitre voltak hivatalosak, amikor beütött a krach. Brando fia, Cheyenne féltestvére, Christian akkor találkozott először a tahiti udvarlóval. Először, s egyben utoljára! A történet nem egyértelmű, de az egyik álláspont szerint a lány arra panaszkodott testévérnek, hogy a barátja testileg bántalmazza, mire az fogta és lelőtte. Cheyenne élete végéig tagadta, hogy párja bármikor bántalmazta volna. Ugyanakkor Christian azon állítása, miszerint véletlenül sült el a pisztoly, ő csak meg akarta vele fenyegetni az udvarlót, minimum a megkérdőjelezhető kategóriába tartozik. Az amerikai rendőrség – az apuci által fizetett sztárügyvéd is sokat dolgozhatott rajta – végül 5 évre ítélte a sógorgyilkost

Brando lánya idegei a tragédia után, már a tárgyalás alatt teljesen összeomlottak. Az utolsó döfést az adta, mikor elvették tőle fia felügyeleti jogát. Így legjobb döntésnek azt látta, hogy 25 évesen felakasztotta magát. Testvére a szabadulása után szintén alkohol- és drogfüggőséggel küzdött, valamint még kétszer állt a bíróság előtt különböző erőszakos cselekedetek vádjával, bár ezek alól mindkét esetben felmentették

Don Vito Corleone megélte azt, hogy az egész világ imádja. Megélte azt, hogy a valaha volt legnagyobb színészek közé emeljek. A halálos ágyán is több pénze volt, mint amire mi legvadabb álmainkban gondolunk. De személy szerint biztos vagyok benne, hogy az utolsó perceiben szívesebben lett volna egy tisztes munkában megöregedett olasz szakács, akinek unokái sírják a fülébe: Papa, ne halj meg!