Legyen szó bármilyen harcról, a végén mindig az győz, aki mindent belead! Tudom, nem túl eredeti egy agyoncsépelt Al Pacino monológgal nyitni, de minden egyes szavával egyet kell, hogy értsek. Aki űzött már bármilyen sportágat, a sakktól kezdve a boxon át a fociig, egyetérthet azon véleményemmel, hogy a legnagyobb tettnek, világraszóló sikernek, leginkább párját ritkító érzésnek az számít, ha hátrányból felállva, az utolsó utáni pillanatig harcolva szerezzük meg a győzelmet. A labdarúgás megszállottjaként vettem a bátorságot, és összeállítottam az általam leginkább csoda számba menő fordítások listáját a 21. századból. Íme hát 7 mérkőzés, amik után garantáltan leesett az állunk, és a sportban nincs lehetetlen kijelentés is valós értelmet kapott.

7. TOTTENHAM–MANCHESTER UNITED 3–5 (PREMIER LEAGUE, 2001)

A régi jó dolgokból nem maradt semmi…nem is lehetetlen, hogy az utóbbi időben elhangzott jó pár MU szurkoló szájából az előbbi mondat. Hiába, 2001-ben a pálca nem Fellaini-nél, hanem bizonyos Paul Scholes-nál volt, az előretolt ék pozícióját sem Rashford, hanem Van Nistelrooy töltötte be. A White Hart Lane-en nagyon jól kezdődött a meccs a hazaiak számára, hiszen a szünetre 3-0-ás előnnyel vonultak, Richards, Les Ferdinand és Ziege góljaival. Aztán Sir Alex megmutatta, hogy miért is tartják sokan a világ valaha volt legjobb edzőjének. A fejmosás után Blanc, Andy Cole, Van Nistelrooy, Veron és Beckham is betalált, s helyreállt az akkori angol futballvilág rendje.

6. INTERNAZIONALE–SAMPDORIA 3–2 (SERIE A, 2005)

Catenaccio ide, catenaccio oda (egyébként az olasz kapukon használt reteszről elnevezett védekező taktikát az Inter fejlesztette ki a ’60-as években) ez a meccs a támadó futball csimborasszója volt. Hét perc volt hátra a mérkőzésből, amikor a Samp még 2 góllal vezetett. Roberto Mancini, a hazaiak trénre, minden mindegy alapon négy csatárt vezényelt a pályára. Tehette, hiszen a keret tagja volt, Julio Cruz, Adriano, Obafemi Martins, Christian Vieri és Álvaro Recoba is, nem hiába lett az ezt követő 5 évben sorozatban bajnok az Inter. Martins szépített a 88. percben, majd jött a kék-feketék és az olasz válogatott ikonja, Vieri, s egyenlített a 90.-ben. De az őrületnek még nem volt vége, a hosszabbításban lecsapott a 69-szeres uruguayi válogatott Recoba, s szertefoszlatta a genovaiak pontszerzési álmait.

5. MACCABI TEL AVIV-ZENIT 3-4 (EL CSOPORTKÖR, 2016)

70 percig jogosan hitték azt Tel-Avivban, hogy megtréfálják az Európa Liga D csoportjának legerősebb gárdáját, a szentpétervári Zentitet, aztán mégis csalódniuk kellett. Az izraeli csapat nagyon jól begyakorolhatta az állított szituációkat, hiszen két fejesgóllal és egy szabadrúgásból szerzett találattal vezettek 3-0-ra, még 20 perccel a vége előtt is. Aztán a 77. percben lecsapott a leggyorsabb orosz futballista Kokorin, valamint súlyos hiba volt még a hazaiaktól, hogy két perccel a bekapott gól után Dasa nevű játékosuk megkapta második sárgalapját, így idő előtt mehetett zuhanyozni. Ezt követően pedig nem volt visszaút, a Zenit átgázolt a mégiscsak gyengébb képességű ellenfelén. Mak a 84., Giuliano a 86. percben szerzett gólt. Majd a hosszabbítás második percében, hogy még epikusabb legyen a győzelem, egy csereként beállt játékos, Djordjevic szerezte meg a győztes találatot az oroszok számára.

4. MARIBOR-CLUB BRUGGE 3-4 (EL CSOPORTKÖR, 2011)

Mint a Zenit meccs pepitában...! Talán a holtverseny is jogos lenne a két Európa Ligában lejátszott meccs rangsorolásában, hiszen kísértetiesen hasonlít a forgatókönyv. Ámbár a Maribor játékosai legalább azt a szívességet nem adták meg a belgáknak, hogy valamelyikük kiállíttassa magát. Így a Brugge 11-11 elleni küzdelem során állt fel, szűk 20 perc alatt háromgólos hátrányból! A szlovén csapat egyébként 1 szerzett ponttal zárta a csoportkört, így csak utólag tudták meg, hogy az akkor gondoltnál is jelentősebb győzelem lett volna, amennyiben kibírják a meccs hajráját. Nem bírták. Egyébként a szlovének 3 góljából kettőt az a Volas szerzett, aki Debrecenben is profiskodott másfél évet, 25 meccsen 8 gólt szerezve. A Brugge azzal, hogy ezt a szezánciós fordítást végrehajtotta, végül tovább is jutott a csoportból, más kérdés, hogy az egyeneskieséses szakaszban már az első párharc után ki is esett. Ettől függetlenül ezt a világraszóló győzelmet már senki sem veszi el tőlük!

3. TOTTENHAM–MANCHESTER CITY 3–4 (FA-KUPA, 2004)

A dobogó legalsó fokánál ismét visszatértünk Angliába, s a White Hart Lane-re, hiába a 2000-es évek elején a gyengébbik (akkor még mindenképpen) manchesteri csapat ellen sem volt elég a háromgólos fór. De, hogy miért is került ez a meccs a harmadik helyre? Még az első félidő végén, az angol futball örök fenegyerekét, akkor éppen a City középpályását, Joey Bartont kiállították. A Kevin Keegan által vezetett babakék egylet így megfogyatkozva, és 3 bekapott góllal mehetett az öltözőbe. Még a 80. percben is vezetett a Spurs 3-2-re, ám ekkor jött Wright-Phillips egyenlítése, a 90. percben pedig a győztes gól Macken-től, aki – a Zenitnél említett Djordjevic-hez hasonlóan – csereként állt be, Anelka helyett. Hiába a legjobb forgatókönyvet az élet és a cserecsatárok írják!

2. LIVERPOOL–AC MILAN 3–3 (BL-DÖNTŐ, 2005)

nagydologsprint

Május 25-én, azaz csütörtökön volt 12 éve, hogy lejátszották a futballtörténelem egyik, hanem a legizgalmasabb döntőjét. Nesta, Pirlo, Gattuso, Maldini, az olasz futball valaha volt legjobbjai közé tartozó játékosok alkotta Milan az első félidőben szabályosan lefocizta a Rafa Benítez által vezetett Liverpoolt. Jó az öreg a háznál alapon Maldini már az első percben bevette az angolok hálóját, de Hernan Crespo tovább sokkolva a liverpooli híveket, még kettőt berámolt a félidő előtt. Így 3–0-val és több kihagyott Shevchenko ziccerrel fordultak a csapatok. Hogy mi is történt az öltözőben, pontosan nem lehet tudni, de az biztos, hogy az 54. és a 60. perc között, tehát hat perc leforgása alatt Gerrardék ledolgozták hátrányukat. Az első gólt éppen az angol klasszis szerezte, majd jött Smicer (ismét egy csere, aki később „mennybe ment”, hiszen a 23. percben vette át, a vita nélkül komplexebb játékos, de minden második meccsen megsérülő Harry Kewell helyét), s következett az egyenlítéssel az idén visszavonuló Xabi Alonso. A mérkőzés hátralévő részében mindkét csapatnak volt helyzete, lüktetett a játék, de a Pool leginkább a bravúrosan védő Jerzy Dudeknek, valamint a páratlanul rossz napot kifogó Shevchenkonak köszönhette, hogy eljutott a büntetőkig. Ott viszont érvényesült az örök igazság, „a futball első szabálya, végy egy jó kapust!” Dudek az volt, ez a jelző természetesen a Milan portásának, a 91-szeres brazil válogatott Didának is kijár, de ezúttal lengyel kollégája két büntetőt is hárított, míg ő egyet sem. Mondanom se kell, ki hagyta ki a sorosdöntő tizenegyest? Andriy, Andriy…

1 READING-ARSENAL 5-7 (ANGOL LIGAKUPA 2012)

Tény, hogy nem látták vagy hallották hírét annyian, mint a második helyre sorolt BL-döntőnek, de 4 gólos hátrányból felállni még kézilabdában is becsületes teljesítmény, hagyján, hogy futballban. A Wenger-éra egyik általános jellemzője, hogy inkább rúgjunk több gólt az ellenfélnél, mint kevesebbet kapjunk. Bár ez a filozófia, s az öt bekapott gól sem túl meglepő olyan védelemmel, mint ami a Reading ellen 5 éve kiállt: Jenkinson, Koscielny, Djourou, Miquel. Szintén a francia mester szokása, hogy kupákban rendszeresen rotál, az első körökben az ificsapat és a kevés játéklehetőséghez jutó játékosok kombinációját küldi fel. A Reading ellen sem volt ez másképp, a kezdőben a legjobbak közül ketten kaptak helyet, az akkor éppen sokadik sérüléséből lábadozó Walcott és a formán kívül játszó Arsavin. Előbbinek köszönhették, hogy a szünetre maradt némi reménye a londoniaknak, hiszen a 37. percben már 4-0 volt az állás, de az angol szélső még a félidőt jelző sípszó előtt szépített. Sokáig úgy tűnt, hogy a félidei fejmosás sem segít, hiszen a 60. percben is még három góllal vezetettet a Reading. Aznap nagyon kevés jó húzása volt Wengernek, ámbár, hogy Giroudot becserélte mindenképpen oda sorolandó. Pár perccel pályára lépése után megzörgette a hazaiak hálóját, 4-2-re kozmetikázva ezzel az állást. Még mindig kellett két gól, amit teljesítettek is az ágyúsok. A 89. percben jött Koscielny, ha már szerzett egy gólt a saját kapujába, gondolta kijavítja tettét. De ez még kevés lett volna az üdvösséghez, ám a 95. percben ismét megvillant az angol válogatott egykori legfiatalabb tagja, s egyenlített, nagyon érdekes körülmények között. Jöhetett hát a hosszabbítás. Itt az Arsenal meg is szerezte a vezetést, de az ötödik gólra még volt válasza, a sokkos állapotban lévő Readingnek. 5-5-nél ismét az Arsenal robbantott, s végül két góllal nyerte meg ezt a fantasztikus mérkőzést. 1960-ban alapították a Ligakupát, aligha merész kijelentés az, hogy történelme legjobb párharca volt a 2012-es Reading-Arsenal. Érdekes, hogy az emberfeletti bravúr itt sem párosult túl sok sikerrel a szezon hátralévő részében. Az ágyúsok a következő körben kiestek a kupa 2012-es meglepetéscsapata, az egészen a döntőig menetelő 4. osztályú Bradford ellen.